‘Gergely meghalt Rómában’

Gergely és Erzsi. A kép az oldaluk Facebook cover fotója.

A reptéri buszon olvastam, Edinburgh-ban. Éjfél körül volt, de a január másodikai járattal sokan utaztak vissza a rokonoknál töltött ünnepek vagy évvégi városlátogatás után, britek és magyarok egyaránt. Máskor is jöttem már ezzel a késő esti géppel, valahogy nem szeretek hajnalok hajnalán kelni, reptérre bumlizni, kómásan sorban állni biztonsági ellenőrzésnél, becsekkolásnál; az esti járathoz viszont ráérek dél körül felmenni Pestre, kényelmesen megebédelni valahol, na és van valami álomszerű hangulata a késő éjjeli határátlépésnek az általában félüres edinburgh-i reptéren.

Miután még a gépről üzentem a családnak, hogy szerencsésen megérkeztem, a buszon vettem ismét elő a telefonom, hogy a hírek böngészésével tartsam ébren magam, amíg be nem érünk a városba. A rendszeresen követett Erzsi for President oldal is megjelent, és felfigyeltem a hozzászólásokra, a sok síró emojira. Mi történt, gondoltam, és előttem már mások is értetlenkedhettek, mert valaki odaírta, így, egyszerűen: Gergely meghalt Rómában.

Homonnay Gergelyt és az Erzsi for President oldalt akkor kezdtem el követni, amikor én is megmacskásodtam pár éve. Nem csak a macskásság miatt, hanem a sok mindenben hasonló nézetek, a valamilyen szintű sorsközösség miatt is szerettem az írásait; sokszor kifejezték, amit gondolok, de talán nem mondanék ki ilyen erős szavakkal. Nem mindig, mindenben értettem egyet a soraival – ilyenkor általában a hangvétellel volt bajom=, de a bátorságáért, egyenességéért nagyon tiszteltem. Néha szimplán ki kell mondani a szarról, hogy az szar.

Január elején mindig van egy-két halálhír, ami az ünnepek utáni pangásban valahogy nagyobb figyelmet kap: idén az angolszász világban Betty White volt az egyik, akinek a neve nem tudom, magyaroknak mennyit mond, nekem majd tíz év ittlét után nem sokat mondott. (Azóta sajnálom, hogy előbb nem ismertem a munkásságát, szimpatikus nő volt.) Homonnay halála viszont nem volt hír a magyar királyi tévében. Azt hiszem, az RTL talán beszámolt róla, na és persze a több tízezres gyászoló tömeg a közösségi médián tett róla, hogy a legtöbben értesüljenek a hírről. Nem akarok találgatásokba folyni, hisz nem tudni egyelőre, pontosan mi történt, mik voltak a halálának körülményei, de akárhogy is volt, a hallgatás a kormánymédia részéről sajnos várható volt, és jobban ki sem fejezhetné, miért menekült Gergely, miért menekültek el sokan.

Aznap éjjel, illetve hajnalban keveset aludtam, és másnap délelőtt kábának éreztem magam, amíg kipakoltam a bőröndöket, Covid tesztet regisztráltam, miközben sírás szorongatta a torkom. Arra gondoltam, hogy az elmúlt két évben nem sok időm, indíttatásom volt írni; hogy annyira belefáradtam a megosztottságba, az összeesküvés-elméletekbe, az álhírekbe, a zajba. Mert a folyamatos nagy zaj ellenére valójában nagyon ritkán mond bárki is bármi újat.

Kevés dolog tud ebből a fásultságból felrázni. Gergely halála egy ilyen hír volt.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s